Egy újabb esős, szomorkás Hétfő... És egy újabb hét, hogy Apa délelöttös. Örülünk, hogy végre már CNC-n van de annak kevésbé, hogy most kb egy hónapig csak délelöttös... :( nem örülök az esőnek meg a hidegnek...én már úgy élveztem, hogy nem kell kabát.....gyerekek is... Ádám 10 hónapos lett....iszonyatos mennyire nőnek...Ádám egy hét múlva 2 éves... pedig még csak most született Lili....nemhogy Ádi meg Dávid... á inkább megyek mosok egyet :)

TAVASZ VAN!!!!!!!

és én mennyire élvezem?! :) NAGYON! reggel ovi majd játszó majd szunya majd játszó majd ovi, megint játszó és haza :) kár hogy emiatt szalad a lakás de nem érdekel :) öröm nézni a gyerekeimet :)

és az érzés hogy de jó lenne egy 4. (lehetőleg lány) baba, erősen motoszkál bennem :) nyerhetnénk a lottón...

Újra itt! :D

maradjunk annyiban ezt senkinek sem kívánom! naggyából mindenki tudja mi volt a helyzet az elmúlt 2 hétben de azért (mivel facebook mentes családtag is olvasó) leírom mi is történt.

március 2. Ádám hány fosik és lázas...mindez másfél napig amikor is "kijött" belőle

március 5. családozás Budaörsön Dávid az egész kajáját vissza tette a pólómra...irány haza, ahol a kocsiban még 2Xhányt meg egyszer engem megint telibe...ezen csodálatos estén Lili is elkezdett hányni, ment a hasa...éjjel is, aminek következménye az lett, hogy Reggel hívtam az ügyeletet (apa dolgozott egyedül voltam) és az Apukám, hogy gáz van jöjjön: Papa és Doki is ideért...doki közölte Lili teljesen ki van száradva hívja a mentőket (baszki...) Dávidot is megnézte közölte neki nem vészes az állapot belenyomott neki egy gázos kúpot (aminek késöbbiekben lesz jelentőssége) majd távozott. Mentő jött és elvitt. Lilit százmilliószor szurkálták szarrá egész pontosan...nem folyt a vére... nem tudtak infúziót kötni. vagy negyed órát- 20 percet szenvedtek mire meglett... jah és az amúgy 15 (és valahány) kilós lányom felöltözve nem nyomott 13 kg-t... 1éjszaka alatt....

ezek után egészen csütörtökig március 6tól március 10ig kórház...

Majd kiengedték végre. kiugrottunk a "kutyusos" mamáékhoz onnan pedig haza, amikor is apa szólt, hogy nézzem meg Dávid popsiját mert "valami kiverte" megnéztem és már tettem is be a babakocsiba hogy leviszem a dokinéninkhez...aki meg is nézte és közölte tályog és mentő...gondolhatjátok hogyan éreztem magam...(ugye rémlik?! az a kúp...) se alvás se normális tisztálkodás a Lászlóban meg egyébként is beteg a gyerek és akkor újra...ki is akadtam haza felé (mert a mentő oda jött mivel közel a rendelő) végig bőgtem azt kb 5 perces utat, valahogy le kellett vezetnem..Ráadásul Dávidnak meg egyre jobban fájt...

no hazaértünk gyors pakolás a legszükségesebbek és be a mentőbe kórházba... Anyukám onnan egy pár perce dolgozik és még benn volt a melóhelyén így ő egyből bejött a khba. na neki is bőgtem egy sort...
este 5 felé értünk be és 12kor tolták a be a műtőbe (elötte a nővérke néni jól kitépte a frissen fejébe varázsolt branült...mindenhol vér volt... ha anyu nincs ott leütöm a nővért... de ott volt...végül 1 órás volt a műtét ahol feltárták és megnyitották neki a tályogot...

fáj a kakilás fáj a pisilés fáj a köhögés és a hapci és kb minden... ez volt legalább 7 napig... ma már egészen jól tűri a macerálást a popsija körül...

jah és kötszer: ezt nem adnak támogatásra (anyjuk f.szát azt!) de ugye jó sok kell belőle...

hát Srácok snekinek sem kívánom hogy ilyet megéljen egy 9 hónapossal (meg úgy alapból senkivel...)

mesélnivalóm a Lászlóról és Jánosról is lenne bőven a beteg jogi képviselőnek...de nem teszem, túl sok fontosabb dolog van ennél. Bár hozzá tenném:

NAGY AZ ISTEN ÁLLATKERTJE ÉS BASZKI KERÍTÉS SEHOL!!!!

végül 14én kiendegtek kb 3 körül a khból. "saját felelősségre".....

március 6tól-14ig... csodás napok voltak....

15én vissza mert újra kellett közötni...

majd a 15e maradék idejében kimentünk az Állatkertbe ha már szép tavaszi idő van, a gyerekekre is ráfér, az ünnepi hosszú hétvégét pedig kórházban töltöttük...

persze Anyukámék ahol tudtak segítettek (kaja készítése és gyerekek vigyázása amikor megtehették)

Apa még mosott is itthon! (ez nagy szó fiúk-lányok! Gábor mos! fel kell vésni a naptárba!) de ezer hála neki. így is mióta hazajöttük folyamatos mosásban vagyok..meg persze takrítás stb stb mert a lakásnak ezzel az oldalával senki sem foglalkozott, volt fontosabb. de a NORMÁLIS hétköznapokon a háztartás is feladat (már akinek...) így lassan az is helyre rázódik :)

Köszönöm itt is mindenkienk aki aggódott és drukkol és miegyéb :) nagyon jól estek a kommentek a fb-on meg telefonon, sms-ben meg mindenhogy!

most ott tartunk hogy Dávidot tegnap már nem "tamponálták" egyre jobban viseli a kakilást (bár még mindíg sír...) végre fürödhet is! (igaz kamillában amire meg én vagyok allergiás...) szóval lassan helyre árzódunk...

Lilit nagyon megviselték az események. két napig üvöltve hagytam ott az Óvodában (igen, Lilit...) sírt üvöltött hogy inkább hazajön ő jó kislány lesz de ő inkább haza akar menni... :(:( de ma már nem volt sírás..de ovónéni meséli hogy egész nap orovsosat játszik ahol hol ő a doki hol nem és kedvenc mondata a "akkor most bekötünk egy branült".

mindenkit megviselt ez a kórházazás. Apát Engem Ádámot Lilit Dávidot mindenkit....Lábadozunk.

nemsokára Ádám 2! éves szülinapja...erre erősen koncentálok :) így hamarabb túl teszem magam én is a non-stop idegességen és nem alváson :D

betegen...

Ádám kezdte, fosás hányás... ki jött belőle, most Dávid és Lili hány le sugárban...jupí.........:(:(:(:(:(:(:(:( 2 nap altt 5xre mosom ki a két kabátomat....gyerekholniról meg ne is beszéljünk...(a szagról se)

sok nem történt amúgy a héten... amúgy meg pont leszarom....

na jó, egy említsére méltó dolog, hogy Dávid két lábra "állt" úgy, hogy közben támaszkodott a két tenyerével a földre :D legalább ez boldogít :)